- Jó reggelt! - üvöltött apa a fülembe, mint már megannyi iskola előtti pillanatban.
Nyögve ültem fel az ágyon, aztán megszédülve nyomban vissza is rogytam. Apa persze nem hagyta annyiban a dolgot. Fürgén az ablakomhoz ugrott, és egy mozdulattal széthúzta a kék függönyöket. A vakító napfény újból nyögésre késztetett.
- Na, gyerünk már! - kiáltott apa, de miután látta, hogy ez sem nagyon érint meg, a telefonjáért nyúlt. Tudtam mire készül.
- Eszedbe ne jusson! - pattantam fel, szememmel az én mobilom után kutatva, de már késő volt. Megszólalt a People=Shit, ami szinte varázsütésre kizökkentett az álmomból.
Fel is álltam, és kinyomtam a hívást az ágyam végében díszelgő telómon, majd bevánszorogtam a fürdőbe, mivel a nagy reggeli csata közben rájöttem, hogy igencsak megtelt a húgyhólyagom. Ám kőkemény, derékszögben álló farokkal könnyíteni magunkon nem egy hálás feladat, végül sikerrel jártam, és olyan örömmel húztam fel a farmerem, mintha megnyertem volna a VB-t. (nem mintha páwa módjára néznék focit, csak na) A tükörhöz lépve, elégedetten csodáltam egyre növő hajkoronámat, és sikeresen felfedeztem azt is, hogy ez nem csak hogy iszonyú menő, de egyre jobban becsomósodik. Nem sokat szarakodtam a fésűvel, három erős húzás után le is raktam, és felkaptam az első a kezem ügyébe kerülő pólóm. Választásom egy Machine Heades példányra esett. Ezután megmostam a fogam, és már rohantam is a konyhába egy jó kis kávéért.
- Biztos kell ez neked? Úgy pörögsz, mint Daron! - nevetett anya, és töltött egy bögrével. Daron a kutyám.
- Ne viccelj, nem áll jól! - kiáltottam, mire megkaptam a ,,Ne szemtelenkedj!" nézést - Kamaszodom! - vontam meg a vállam, mire anya csak megrázta a fejét.
Amint megittam a kávét, már fel is kaptam a bakancsom, és rohantam a kocsihoz. Az első alkalom volt, hogy vezethettem az saját autómat, amióta megkaptam a jogosítványomat. Beültem, benyomtam a kulcsot, és a motor már zúgott is a kezeim között, akár egy megszelídített... tigris. (ne perverzkedjünk)
A gimiben megannyi ismerős ám ellenséges arc feszített a lépcsőn, mint minden reggel, félig letolt gatyában, drága focis csukában és kakastaréjjal a fejükön. Gusztustalan páwák. Gondoltam akkor, mikor a lehető legmenőbben csaptam be a kocsim ajtaját, ezzel némileg magamra vonva a figyelmet... Sikertelenül. Egyedül a legjobb haverom, Beni rohant felém izgatottan.
- Baszd! Ez a tiéd? Mikor kaptad? Azt a rohadt! - hadarta, és minden egyes szónál végigsimított az autón.
- Enyém, hát! - vigyorogtam, kivillantva a fogsoromat, tekintetemmel egy bizonyos lányt keresve, akit nem találtam. Csalódottságomat azzal lepleztem, hogy ismét rátekintettem a Mazdámra, ezzel büszkeséget töltve magamba.
- Anyám! Tanítás után vigyél egy körre! - könyörgött.
- Kettőre is!
Ekkor Beni elégedetten elmosolyodott, és így mentünk be az épület kapuján. Az első órám angol volt. Le is huppantam a padomba, és közben folyamatosan Brigi után kutattam tekintettemmel. Még nem jött meg. Amíg a tanár nem lépett be a terembe, zenét hallgattam a fülesemen keresztül. Sajnos nem tartott sokáig az ütem padon való dobolása, mert Jutka tanárnő hamar betoppant az ajtón.
- Elnézést a késésért! - nyomta fel a szemüvegét, sebesen rendezgetve a tankönyveket - Good morn...
- Elnézést a késésért! - csapta be maga mögött az ajtót Brigi, mire a gyomrom egy bukfencet hányt a hasamban.
Bakancs és szakadt farmer díszelgett lábán, lánccal az oldalán fűszerezve, és hosszított fazonú fehér, Leander Risinges póló volt rajta. Bal csuklóján szegecses karkötő, a jobbon pedig barátnőitől kapott barátságkarkötők ékeskedtek. Barna, kicsit szőkével melírozott hosszú haja kibontva hullott a vállára. Néztem őt, talán túl feltűnően is, hiszen megérezhette. Amint rám emelte a tekintetét, egy újabb bukfencet hányt a gyomrom, ő pedig szégyellősen sütötte le kék szemét. Oké. Talán túlzásba vittem a bámulást.
- Sit down, please! - intette le Jutka tanárnő, mire gyorsan le is huppant mellém. Ekkor persze makulátlan bakancsát kezdtem el figyelni, ami közelebbről nem is volt olyan tiszta.
- Jó a pólód! - mosolygott rám hirtelen, mire zavartan ránéztem az említett Machine Heades példányra.
- Ő, kösz - böktem ki, ezzel lazán le is zárva a beszélgetést - Szereted? - kérdeztem végül, mire válaszképp kezébe vette a nyakában ékeskedő Machine Heades nyakláncát.
Elmosolyodtam. Szemem persze a lánc helyett inkább a mögötte lévő melleire tévedt, de végül elemeltem róluk tekintetem, mintha észrevette volna. Milyen jó alkalom volt.
Az óra szinte szaladt, amíg Brigi mellett ültem. Egyáltalán nem unatkoztam, de többek között inkább csak azért, mert próbáltam féken tartani a lábam közt ékeskedő vadállatot. Nem vagyok annyira perverz, de melyik fiúnak nem jönne be egy helyes rocker csaj?
Amint kicsöngettek, ismét Benihez csapódtam, aki kérdésekkel kezdett bombázni.
- Zoli! - kezdte izgatottan - Miről dumáltál Bójával?
Bója. Így nevezte el Brigit, mert mindig úgy kitűnik a tömegből, mint bója a vízből. Valóban elég különleges személyiség, és nem csak az én szememben.
- Hát... - kezdtem a fejemet vakargatva, amikor is hangos kiabálásra nem lettünk figyelmesek.
- Hülye vagy, baszd meg? Mit nem lehet ezen a kérdésen érteni? Mit találsz olyan szépnek ezen a szajhán? - üvöltött Brigi Eriknek, az egyik plázacicára mutogatva, ezzel hatalmas nézősereg figyelmét magukra vonva.
- Mi történt? - súgtam oda az egyik gyereknek.
- Brigi meglátta a hapsiját, ahogy Líviával smárolt - mesélte izgatottan, mintha éppen csak egy meccs jelenlegi eredményeit közölte volna.
- Briginek van hapsija? - kérdeztem, a hangomban talán kicsit túl sok csalódottsággal.
Brigi épp akkor vágta pofán Eriket, mire mindenki feljajdult.
- Nagyon úgy néz ki, hogy már nincs - kuncogta a gyerek, én meg ösztönösen,,Bója" után tekintettem, aki a pofon után idegesen elviharzott.
- Mire vársz, haver? - súgta nekem Beni - Fuss utána!
- Mi a fasznak? - röhögtem el magam kínosan, mintha nem is érdekelne. Akkor valószínűleg a férfiasságom dőlne romokba.
- Ne legyél már ilyen büszke, nincs mire!
- Héj! Ez az én dumám! – kiáltottam tettetett felháborodottsággal, ám akkor Beni Brigi után lökött.
- Menj, mielőtt ez a fasz Erik megelőzne!
Én pedig mentem, azaz futottam. Talán még egyszer meg kellett volna gondolnom a dolgot, de ha már csak az Fasz Erik névre is gondoltam, az akkora erőt adott a lábamnak, mintha csak az életemért rohannék. Brigi épp a lány WC ajtaját akarta kinyitni, de akkor utolértem, és megragadtam a karját. Ő az ijedtségtől a másik kezével, egy pofont akart nekem is lekeverni, de én elhúztam a fejem tenyerétől.
- Zoli! - kiáltott, szinte sírás közeli állapotban. Láttam a szemén, hogy már nem bírja sokáig, hogy ne bőgjön.
- Én, izé... - dadogtam, a fejemet vakargatva.
- Most hagyj! - fordult el, és beviharzott a WC-be.
Tehetetlenül álltam előtte, mintha arra várnék, hogy kijöjjön, bár tudtam, hogy nem fog. Nekem kellett bemennem. A mosdó bár idegennek hatott, Brigi látványa mintha azt az érzést árasztotta volna, hogy jó helyem van itt. Együtt érzően letelepedtem mellé, ő pedig a zokogástól szerintem észre sem vett. Tehetetlen voltam, nem tudtam mit kezdeni, így csak bénán rátettem a kezem a hátára, mire kicsit összerázkódott. Simogatni kezdtem, és ezt suttogtam neki:
- Semmi baj!
Ő felnézett, és ekkor láttam, hogy kék szemei könnyektől vöröslenek. Még úgy is szép volt. Nagyon szép.
- Hogy ne lenne baj? - kérdezte idegesen - Megcsalt a pasim!
A pasim szó hallatán megfeszültek idegeim.
- Egy fasz páwánál te úgyis jobbat érdemelsz! - bukott ki belőlem, amit meg is bántam. De meglepetésemre Brigi elmosolyodott.
- Azt mondod? - kérdezte szipogva, és letörölte a könnyeit.
Idegesen megvakartam a fejem, és szememmel ismét végigfutottam rajta.
- Persze! Sokkal jobbat! - böktem ki végül.
Ő ismét elmosolyodott, és megölelt. A meglepetéstől először nem tudtam mit kezdeni a kezeimmel, de aztán megpaskoltam velük karcsú hátát. Na, a férfiasságomnak abban a pillanatban lőttek. Ott ültem a lánymosdóban, álmaim csajával a karjaimban, én meg többre nem vagyok képes, mintsem hogy bénán ütögessem, amíg ő tisztán arra vágyik, hogy megnyugtassam. Össze is szedtem magam, amikor e gondolataim voltak a fejemben, és paskolás helyett, hosszú, finom mozdulatokkal végigsimítottam sírástól (vagy netalántán mástól) remegő testét. Én is remegtem. Minden porcikámat kirázta a hideg, ahogyan Brigit szorongattam.
- Nyugodj meg! - suttogtam a fülébe, a lehető legcsábosabb hangomon, mintha csak azt duruzsoltam volna neki, hogy „Rajtam csak egy szál alsónadrág van”.
Az ölelés sajnos nem tartott sokáig, de nem ő bújt ki karjaim közül, hanem én toltam el magamtól. Egy darabig néztem csillogó szemét, aztán tekintetem vastag ajkára tévedt. De nem csókoltam meg, és úgy tűnt, még ő sem áll készen, hiszen most szakítottak. Ezt nem tehettem meg velük, bármennyire is akartam. És ő ezt látta rajtam, mintha olvasott volna gondolataimban.
- Köszönöm - mondta, és lassan felállt.
Még néztük egymást egy darabig, és a csend, már-már kínossá kezdett válni, ezért meg is törtem nyomban:
- A te pólód is jó! - böktem felé a fejemmel.
- Szereted? - mosolyodott el.
- „Csak te maradj meg nekem, csak te maradj meg!” - énekeltem a lehető legnyálasabb hangon, mire elnevette magát. A mosolyától, egyből nekem is mosolygáshoz támadt kedvem. Aztán elindult az ajtó felé, és még utoljára, hátra sem nézve így szólt:
- A csókot majd bepótoljuk!
Én pedig elpirultam. Hála Istennek senki sem látott akkor, mert a fejem egy homár színéhez hasonlított, de közben iszonyú boldogság vett hatalmába. Nem tudtam, komolyan gondolja e, de nagyon örültem, amiért ezt mondta. Mintha olvasott volna a gondolataimban.
Még vigyorogva ültem ott, a falnak támasztott háttal pár percig, aztán rádöbbentem, hogy ez a lány WC, így sietősen felpattantam. Nem akartam, hogy meglepetés érjen. Az ajtónál Beni várt rám, és izgatottan ugrott elém.
- Na, mi volt? - kérdezte rögtön - Smároltatok? Szexeltetek?
Én felvont szemöldökkel bámultam rá.
- Hallod öreg, csak azt csináltuk - röhögtem el magam, kínosan - Igaz, hogy tiszta depi volt, mert most szakított, de én rámásztam. Te tényleg ennyire hülyének nézel?
- Te vagy a pinaromboló, nem? - bökött oldalba szórakozottan, mire mosolyogva megráztam a fejem.
Az én eddigi két csajommal lettem pinaromboló, mert régebben versenyeztünk, hogy akinek a legtöbb van/volt, az kapja ezt a becses becenevet. Nos, eddig egyel vezetek, bár őszintén szólva, már rég nem csináljuk ezt.
- Na, órák után viszel egy körre a Mazdáddal? - váltott gyorsan témát, mire én boldogan bólintottam, és siettünk is törire.
Eltelt egy hét Brigi szakítása óta, én pedig akkor, végre erőt vettem magamon, hogy elhívjam valahova. Nem akartam túl nagy felhajtást csinálni az egész találkából, egyrészt mert utálom az ilyen giccses, nyálas helyeket, másrészt meg amúgy sem futná a zsebpénzemből mondjuk egy csicsás étteremhez, így a Mekit választottam. Rá is írtam facebookon, ő pedig elfogadta a meghívást. Iszonyú boldog voltam, gyorsan szaladtam is a szekrényemhez, hogy válasszak valami randira való pólót. Sok választék volt, de főként csak zenekaros, így a szolidabb Deep Purplenél maradtam, amin sem koponya nem volt, sem egyéb riasztó dolog, vagy valami lázadást előidéző, vagy halálról szóló dalszövegrészlet. A fürdőben most kicsit több időt töltöttem fésülködéssel, mert nem akartam rendezetlennek látszani. Megmostam a fogam, és bekaptam egy rágót, biztos, ami biztos. Egy Tic-Tac-ot is elhelyeztem a bőrkabátom zsebében, mert nem szerettem volna, hogy a nagy pillanatban undorodva ájuljon le a székről, vagy a földre... Szóval ahol megtörténik a dolog.
Beültem a kocsimba, és szokásomhoz híven, büszkén és szeretetteljesen simítottam végig a műszerfalon. Aztán beindítottam a motort, és már száguldottam is a papírra feljegyzett ház felé, Brigiékhez. A ház egész takarosan állt az út mellett. A kertben színes virágok nyíltak, a kerítés pedig úgy csillogott a napfényben, mintha frissen festették volna. Egy ideig vacilláltam, hogy dudáljak e, vagy kiszálljak hozzá, de végül is az utóbbi mellett döntöttem. Felgyalogoltam az ajtóhoz, és bekopogtattam. Brigi nyitotta ki, én meg kénytelen voltam tekintetemmel végigfutni rajta. A megszokott bakancs a lábán, koptatott farmer lánccal, fekete és lila Slipknotos póló, (na tessék) bőrdzseki, Linkin Parkos nyaklánc és szegecses karkötők voltak rajta. Haja lófarokba volt kötve, és ő is egy rágóval bíbelődött.
- Jó a pólód! - mondtam köszönésképp, mire kedvesen elmosolyodott.
- Tied is! Voltál koncerten? - kérdezte.
- Igen. Te is?
- Aham! - bólogatott - Nézd! - emelte fel a mutatóujját, és beszaladt a házba. Nem sokkal később egy Deep Purple-s pólóval lépett ki, bizonyításképp - Fantasztikus koncert volt!
- Az - bólintottam mosolyogva - Gyere, menjünk!
Elvezettem az autóhoz, és kinyitottam neki az anyósülés ajtaját. Ő megköszönte, és beült. Indulhattunk.
A Mekiben a szokásos tömeg fogadott, de végül sikerült a megrakott tálcákkal helyet foglalnunk. Ő Wrapet kért, én pedig valami újdonságburgert vagy mi a frászt. Nem ültünk sokáig kínos csendben, mert neki látszólag mindig volt témája.
- Mi a kedvenc bandád? - kérdezte hirtelen.
- In Flames - vágtam rá gondolkodás nélkül - Neked?
- Papa Roach - felelte.
- Jó az - bólintottam.
- Kedvenc számod?
- Take This Life.
- Temper Temper - mondta, mielőtt megkérdeztem volna.
- Az nem is Papa Roach - csodálkoztam.
- Attól még nem lehet a kedvencem? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva, de olyan nézéssel, hogy egyből görcsbe rándult a gyomrom.
- De - bólintottam, és elnevettük magunkat.
Egy darabig csendben ültünk csak, és ettünk, mire én szólaltam meg.
- Finom ez az újdonság, vagy mi a tököm - böktem ki.
- Ez is - mondta, aztán ismét kínos csend ült be - Kéred a krumplim? - kérdezte hirtelen.
Én megráztam a fejem, aztán gondolkodás nélkül megkérdeztem:
- Mit is mondtál a csókról múltkor?
Meg is bántam, el is pirultam, így lesütöttem a szemem. Ő kuncogott, és lassan előre hajolt. A gyomrom ismét bukfenceket kezdett hányni, és nyeltem egy nagyot. Egyre közeledő arca az egész világot lelassította körülöttem. Csak egyre tudtam gondolni: Na, most legyél nagy legény!
- Valami maradt a szád szélén - törte meg a pillanatot, és letörölte az arcomon az egyik pontot. Kínosan elröhögtem magam, mire ő is elmosolyodott.
Végül is csók nélkül, mindent megettünk, és a vége felé egyre jobban belemelegedtünk a beszélgetésbe. De haza kellett mennünk, így szorosan egymás mellett haladva odamentünk a kocsimhoz. Kinyitottam neki ismét az ajtót, ő pedig beszállt. Fantasztikus nap volt, egy csomó mindent tudtunk meg egymásról. Nem csalódtam benne. Sőt! Egyre inkább kívántam, hogy a karjaimba bújjon, és megcsókolhassam. Hogy macsósan suttoghassak a fülébe, amire megremegjen. Hogy mellettem legyen.
Amint hazaszállítottam, ki akartam nyitni neki az ajtót, de ő megelőzött. Összenevettünk, és az ajtóhoz kísértem.
- Köszönöm! - mondta mosolyogva.
- Én köszönöm! - villantottam rá a legcsábosabb mosolyom, mire látszólag zavartan tűrte a füle mögé egyik rakoncátlan tincsét.
- Majd még megyünk valamerre?
- Ha szeretnéd - vontam meg a vállam lazán, de közben totál izgatott voltam attól a tudattól, hogy akar még velem találkozni.
- Szeretném - suttogta, én meg szinte éreztem, hogy nem csak a találkozás miatt mondja ezt. A lehetőség megvolt, már csak össze kellett szednem magam.
Ismét villantottam felé egy csábos mosolyt, majd gyengéden megfogtam egyik kezemmel a derekát, és lassan, ám határozottan magamhoz húztam. Nem tiltakozott, csak kezeit finoman mellkasomra helyezte. Másik tenyeremmel végigsimítottam puha arcán, ő pedig a szemembe bámult. Teljesen elvesztem a tekintetében, így inkább lehunytam a szemem, és ajkammal lassan az övé felé közeledtem. Megcsókoltam, beletúrtam dús hajába, amit idő közben megszabadított a hajgumitól. Óvatosan megmarkoltam a fenekét, mire éreztem, ahogy megremeg karjaimban. Álltunk, csókolóztunk, és én szinte majdnem megőrültem a tudattól, hogy ezek után haza kell mennem az üres szobámba, és nem vihetem magammal. Aztán tényleg elszakadtunk. Lassan kinyitottam a szemem, és rámosolyogtam. Ő kipirulva állt előttem.
- Majd még találkozunk! - intettem neki a lehető leglazábban, mintha mi sem történt volna, beszálltam a kocsiba, és hazamentem.
Az első dolgom volt otthon, hogy ráírtam Benire facen, aki totál izgatottan faggatott. Én megnyugtattam, hogy nem történt semmi 18-as, amitől kissé csalódott volt. Én nem voltam az. Így is több történt, mint amire számítottam. Brigi az enyém lett. Csak az enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése